Hol is kezdjem? Az egész úgy kezdődött, hogy elég későn derült ki, hogy el tudunk utazni, egy héttel az indulás előtt foglaltunk le mindent. Szóval egy kicsit kapkodósra sikeredett. Beszerezni azokat a dolgokat amikre négyünknek szüksége lehet egy hét alatt Egyiptomban. Mindemellett akinek csak elmeséltük, hogy hova megyünk, szinte mindenki megpróbált lebeszélni minket, hiszen miért szeretnénk egy olyan országba menni két kisgyerekkel ahol még a felnőttek is gyakran megbetegednek a víztől, vagy az ételektől? Persze egy részről egyet is értek velük és nyilván a mi fejünkben is megfordult néha a gondolat, hogy biztos jó ötlet ez? De mivel csak május végén, június elején tudtunk elmenni és tavaly amikor a Balatonon voltunk, látva Domi mennyire élvezi a vizet, megígértük neki, hogy idén ha lesz rá lehetőségünk elmegyünk a tengerpartra és fürödhet a vízben. Igazából eléggé lekorlátozódtak a lehetőségek. Hiszen keress olyan helyet ahol már májusban is jó idő van és a tenger is olyan hőmérsékletű, hogy már simán tudtok benne fürdeni egy háromévessel és egy kilenc hónapossal, továbbá bababarát és mindez olyan távolságra van amit így első nekifutásra be tudunk vállalni a két gyerekkel és számukra is teljesen bírható a repülőút. Illetve az is tudtuk, hogy nem szeretnénk óriási városnéző sétákat rendezni, csak pihenni, már amennyire ezt a két gyerkőc megengedi, szóval inkább úgy fogalmazok, hogy csak a medence, illetve a tengerparton szerettük volna tölteni az időt együtt. Mi a párommal már voltunk korábban is Egyiptomban kettesben, vagyis félig meddig hármasban, ugyanis akkor voltam várandós Domival és mi nagyon pozitív tapasztalatokkal tértünk akkor haza. Azóta is sokszor emlegettük azt az utazást, hogy milyen jó volt. Szóval mindezek végeredménye képpen lett a választott uticélunk Egyiptom.

Na és most jött a logisztika, hogy Lili mit fog kint enni? Normál esetben mindig én főzök neki mindent, soha nem evett még bolti babaételt, de hosszas gondolkodás és szervezkedés, olvasás és utánajárás után most mégis ezt a megoldást láttam a legjobbnak. Ugyanis jött az első verzió a fejemben, kiviszem a kis párolónkat, ami turmixol is és majd ott is én készítem neki az ételt. Ez mind oké, de igazából azt azért nem szeretném, hogy nonstop a kinti zöldségeket, gyümölcsöket egye, mert valahogy ezt nem láttam jó megoldásnak. Szóval ez kiesett. Az, hogy azt egye amit mi, az meg végképp, tekintve, hogy 9 hónapos volt amikor utaztunk. Szóval maradt az üveges bébiétel, de mivel arra a következtetésre jutottam, hogy kint nem vagyok biztos benne, hogy bárhol könnyedén be lehet szerezni és ha találok is lehet, hogy nem lesz számomra „tökéletes”, akkor nem fogom megvenni, vagy ha meg is veszem, mert nincs más választásom, akkor azon fogok tépelődni, hogy vajon jó e neki, nem lesz tőle semmi baja…. ? Étel terén elég macerás vagyok ha a gyerekekről van szó 😀 Szóval az lett a vége, hogy rájöttem a legjobb úgy lesz, ha itthonról viszünk neki, az általam gondosan összeválogatott babaételek közül. Igen ám, de 7 napra, napi két ilyen üveges étel, ami egyenként 220ml, plusz a tápszer amit reggel és este eszik. Na és ekkor jött a felismerés, hogy de mivel fogja meginni a tápszert és mit fog inni egész nap? Mert ugye a kinti víz kilőve. Kinti üveges vizet sem adnék neki, amit mi ittunk, szóval végül rájöttem, hogy azt is itthonról viszünk, úgyhogy az eddigi pakkhoz még hozzá jött 4 liter babavíz, és hozzá kell tennem, hogy eddig még azt is felforraltam neki, pedig tudom, hogy nem kéne, de mondtam, hogy ilyen téren nehéz eset vagyok, tudom. Szóval itt tartottunk és ez még csak Lili enni és innivalója 😀

Leinformálódtunk, hogy mennyi csomagot vihetünk és visszajeleztek, hogy fejenként egy 30 kg-os táskát adhatunk fel, úgyhogy ennek az információnak a hallatán egy kicsit megkönnyebbültem. Úgy döntöttünk ezt lekorlátozzuk két bőröndre, ugyanis vagyunk mi ketten, plusz a két gyerek, plusz a két bőrönd, egy babakocsi és a kézipoggyászok, aminek persze hátizsákot választottunk, ugyanis kettőnknek is csak négy keze van együtt. Egészen addig amíg be nem pakoltunk mindent és nagyjából indulásra készen álltunk én azt hittem ez a 60kg bőven elég lesz nekünk, sőt. Na hát azt kell mondjam nagyon tévedtem 😀 Ugyanis az egyik bőrönd 29,8, a másik pedig 29,6kg lett. Szóval szerintem nagyon ügyesek voltunk, és mondanom sem kell, kivételesen nem az én ruháimtól és cipőimtől volt ilyen súlyuk. Komoly harcokat vívtam magammal, hogy amennyire csak tudom minimalizáljam le a saját ruháimat, mert hát ugye mi nők hajlamosak vagyunk úgy pakolni, hogy ki tudja mihez lesz épp kedvünk. Na hát ennek a helyét átvette az, hogy ki tudja mire lesz szüksége a két gyerkőcnek még. Mint kiderült a kinti patikában, ami egyébként majdnem a szállodánk előtt volt, lehetett kapni a bébiételt, szóval nem kellett volna ennyit vinnünk. Ja és pelus is volt, mert én azt is tettem el úgy, hogy egy hétre elég legyen bőven. Szóval nem feltétlenül kell úgy pakolnotok, mint nekem, igazából nem is értem miért pakoltam úgy mintha egy lakatlan szigetre mennénk. Na de én ilyen vagyok, inkább felkészültem minden eshetőségre, így nyugodtabb voltam és kész.

Ami nekem nagyon bevált, az a lista. Eleinte a telefonomba írtam, mert az volt ami szinte mindig kéznél volt és így bármikor eszembe jutott valami egyből fel tudtam írni. Mert nálam az a módszer sajnos nem válik be, hogy majd megjegyzem és késöbb felírom azt a 6 dolgot ami még eszembe jutott, ugyanis tuti, hogy abból 2-őt elfelejtek, de az is lehet, hogy 4-et. Szóval ezt a listát írtam az alatt az egy hét alatt és a végén mindent szépen kihuzogattam amikor már be volt készítve. Nekem ez óriási segítsgég volt. Kikérdeztem a gyerekorvost is, hogy mit ajánl, milyen gyógyszereket vigyünk és szerencsére tőle is nagyon jó tanácsokat kaptam. Azt kell mondjam nagyon jó egy hetet töltöttünk el Egyiptomban és bármikor szívesen mennék vissza (mínusz 10 kg babakaja és babavíz nélkül J ).

Iratkozz fel a híreinkre

és elküldjük a legfrissebb recepteket, információkat.

Sikeresen feliratkozál

Pin It on Pinterest

Share This