De miért …?

Néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni a dolgok igazi értékéről. Hétvégén kaptam rajta magam ismét.

Nagyon sok mesét olvasunk és Dominak múlt héten találtam egy szuper könyvet, amiről tudtam, hogy imádni fogja. A járművekről szól, vannak benne repülők, rendőrautók, tűzoltók, ja és persze markoló autó és traktor. Nálunk ezek egy ideje nagyon nagy slágernek számítanak és ez a könyv leír róluk minden félét részletesen, hogy mit csinálnak és hogyan. De nem a tipikus esti mese olvasós, inkább egy mutogatós, kérdezős, beszélgetős. Amit amúgy imádok, de be kell valljam, néha megesik, hogy amikor már hulla vagyok és Domi negyvenedszerre kérdezi meg, hogy: „de miért…?”, akkor nem mindig van kedvem válaszolni egy olyan kérdésre amire ő is tudja a választ, de valamiért mégis mindíg ugyanazokat a kérdéseket teszi fel minden alkalommal amikor ezt a könyvet olvassuk (és amúgy is, de gondolom ismeritek a helyzetet). Én pedig néha nem értem miért, amikor már ő is mindent el tudna mesélni nekem belőle, hiszen szerintem jobban tudja, mint én 😀

Tudom, hogy ez a tanulás része és ő így tanul, de néha hajlamos vagyok megfeledkezni róla egy fárasztó nap után. Persze ilyenkor is igyekszem mindenre válaszolni, erre próbálok nagyon odafigyelni, mert tudom, hogy ez tényleg nagyon fontos neki. A különbség csupán annyi, hogy néha kicsit nehezemre esik, ami tudom, hogy nem túl szép tőlem, de nálunk még mindig tart a miért korszak és egyszer komolyan megszámolom hányszor hagyja el ez a szó a kis száját.

A minap viszont mentünk valahova és addig oda adtam neki a könyvet, mert tudtam, hogy legalább fél órát fogunk az autóban tölteni. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy mindent részletesen elmond és elmesél, melyik autó mit csinál és hogyan, és mindezt hangosan. Hát én azt hittem félreállok az autóval, hátra szaladok és azonnal megzabálom. A szívem csordultig megtelt szeretettel, hogy hogy lehet ilyen édes és okos és ügyes és mennyire cuki az én kisfiam. Aztán jött egy kis mardosó érzés, hogy nekem komolyan ez esik néha nehezemre? Nézzem csak meg, itt mondja magától a dolgokat amiket mi minden nap megbeszélünk és most ő meséli magától. Hogy lehetek én ilyen, hogy nem mindíg van kedvem megválaszolni a sokadik, de miértet is. Hát szóval dúltak bennem az érzések miközben a visszapillantó tükörbe pillantva néztem őt néha és hallgattam ahogy kiselőadást tart a tűzoltóautóról és traktorról.

Aztán este persze megint ezt a könyvet választotta és megint jöttek ugyanazok a kérdések és ugyanazok a de miértek, de azt kell mondjam, amit már eddig is tudtam, csak néha jó ha emlékeztetnek rá, hogy megéri, mert így tud engem ő kijavítani ha valamit rosszul mondok a markoló autóról, vagy a tűzoltóról.

Iratkozz fel a híreinkre

és elküldjük a legfrissebb recepteket, információkat.

Sikeresen feliratkozál

Pin It on Pinterest

Share This